A három pingvin I.

1.0Bernya, a kenguru kalandjaihttps://bernyakengu.cafeblog.huOláh Katalinhttps://bernyakengu.cafeblog.hu/author/olah_katalin/A három pingvin I.Új mese és új képek, ezúttal három pingvinről, akik a világ másik végéről érkeztek! Ámon Attila grafikus újabb csudaszép rajza! Frigó, Igló és Mirelit, a három pingvin egyenesen az Antarktiszról érkezett. Részben melegedni, hiszen itt Budapesten jóval kellemesebb a klíma, mint a jeges Déli sarkon, ám egyszersmind komoly tanulási célokkal. Létezett ugyanis egy megállapodás a budapesti Fagott Frigyes Konzervatórium és az Antarktiszon működő, tehetséges diákok számára fenntartott Jégtánc és Zenede alapfokú képzőhely között. A „Hat kontinens vándormadár csereprogram” elnevezésű ösztöndíj keretében időről időre pingvinek és fókák érkeztek Budapestre, hogy itt folytassák zenei tanulmányaikat. Mint ahogy a neve is mutatja, a megállapodás kétoldalú és kölcsönös volt. Budapestről is utazhattak volna diákok az Antarktiszra egy-egy tanév erejéig, de ehhez még tavasszal sem fűlött senkinek a foga. Így aztán a cserediák program némileg egyoldalú maradt, de a Fagott Frigyesről elnevezett, nagy tekintélyű iskola minden évben három diákot fogadott, fűtött kollégiumi szobát és egy éven keresztül ösztöndíjat biztosítva a Déli Sarkról érkezett diákoknak. <a href="https://bernyakengu.cafeblog.hu/files/2015/03/pingvin1.jpg"><img class=" size-medium wp-image-177 aligncenter" src="https://bernyakengu.cafeblog.hu/files/2015/03/pingvin1-300x211.jpg" alt="pingvin1" width="300" height="211" /></a> Frigó, Igló és Mirelit történetesen ikertestvérek voltak, és úgy hasonítottak egymásra, mint két tojás, leszámítva, hogy ők hárman voltak. Kiskoruk óta hárfázni tanultak, és mivel tehetségesnek bizonyultak, a megfelelő kort elérve tanáraik őket delegálták Budapestre, az egy éves ösztöndíjra. A három pingvin hajóval érkezett, egy többtonnányi fagyasztott tonhalszállítmány közé elbújtatva, mondhatni potyautasként. Amikor megérkeztek Budapestre, és a hosszú hajóút után a rakparton végre kikászálódtak a halak közül, azonnal megmelegedett a szívük. Hát hogyne melegedett volna, hiszen itt plusz tizennyolc fok volt, míg a tonhalszállítmányt egyenletes mínusz tizennyolc fokra temperálták, bár ez is melegebb volt annál, mint amit a pingvinek odahaza megszoktak. Első útjuk egy kávézóba vezetett, ahol is három bögre forró csokoládét rendeltek, és kiültek a teraszra, hogy átmelegedjenek, és kiszellőztessék magukból a halszagot. Csodálkozva lesték a járókelőket, akik fázósan siettek tova, összehúzva magukon a pulóvert vagy a kiskabátot a korán jött, szeptemberi hűvösben. Frigó, Igló és Mirelit jólesően nyújtóztatták elgémberedett tagjaikat, és élvezték, ahogy fekete-fehér tolluk magába szívja a gyéren előbukkanó napsugarakat. Később elfoglalták a számukra kijelölt kollégiumi szobát, ahol minden tiltás és figyelmeztetés ellenére feltekerték a fűtést, és estig ki sem mozdultak onnan. Első vacsorájuk a konzervatóriumi menzán sajnos épp rántott hal volt; a pingvinek fanyalogva vették tudomásul, hogy a mélyhűtött hal errefelé is az olcsó közétkeztetés pénztakarékos fogásának számít. Ezért vacsora után kiszöktek a kollégiumból, és még éppen nyitva találtak egy kifőzdét, ahol három pár virslit rendeltek maguknak. Megfogadták, hogy amíg magyar földön lesznek, rá sem néznek többet a halra. Később ez az álláspontjuk megváltozott, és bármikor, amikor honvágyuk támadt, betértek egy halászcsárdába, és halászlébe vagy harcsapaprikásba fojtották bánatukat. Igazán nem mondhatni, hogy a pingvinek ne becsülték volna meg magukat. Szorgalmasan látogatták az órákat, szolfézst és zeneelméletet tanultak, ritmust tapsoltak és szolmizáltak, délutánonként pedig kitartóan hárfáztak. Fel is léptek a konzervatórium karácsonyi ünnepségén, saját különszámukkal, a Déli Sark Csillagai művésznéven, frakkban, hátrazselézett fejtollakkal. Nagy sikert arattak, mindenki lelkesen ünnepelte a messziről idekerült művészpalántákat, és nagy jövőt jósoltak nekik. Egyesek egyenesen az Operaház színpadát emlegették, amit a pingvinek nem tudtak hova tenni, mert ők maguk a csipogásukat nem tartották áriázásra alkalmaznak. Nem is beszélve arról, hogy a sok-sok itt töltött év alatt sosem tudták teljesen elhagyni jellegzetes déli akcentusukat, bár kitartóan tanulták a pesti szlenget. Bizony, a pingvinek végül jóval tovább maradtak, mint eredetileg tervezték, de ne szaladjunk ennyire előre a történetben! Egyelőre ott járunk, hogy barátaink szorgalmasan járnak a konzervatóriumba, heti három délután hárfa különórákra, a fennmaradó napokon pedig ismerkednek a magyar fővárossal. A tél közepén osztálykirándulásra vitték őket a befagyott Balatonhoz, ahol a pingvinek fakutyáztak és szánkáztak a kellemes mínusz 3 fokban, és akkor gondoltak először arra a lelkük legmélyén, hogy talán mégsem kellene annyira hazasietni, amikor lejár az ösztöndíj. Vajon hogy döntenek a pingvinek? Hazahajóznak végül? Hamarosan kiderül! Ha kedveled Bernya és barátai meséit, szeretettel várlak a <a href="https://www.facebook.com/bernyakengu?fref=ts" target="_blank">Facebook-oldalunkon</a> is!rich