Bernya, a kenguru kalandjai

Ezt dobta mára a gép – vagyis Szilvi, a VKP-mozgalom vezére ezt sorolta ki számunkra. Így ez egy személyesebb poszt lesz. Most nem úgy fogok mesélni Bernyamesét, ahogy szoktam, nem is interjúztatom Bernyát cicabatta-halmok mellett, hanem én mesélek arról, hogyan születnek a Bernyamesék. Kicsit bővebben értelmezve a témát, mesélek szívesen arról is, hogyan született meg… Tovább »

Ebben a szomorkás, esős tavaszi időben mit is tehetünk? Ha olyan szerencsések vagyunk, hogy nem egy fenyegető vizsga lohol a nyakunkban, s percre percre egyre közeledik, együnk egy jó reggelit, menjünk el a könyvtárba, vagy csak sétálni az esőillatú városba. Ha arra gondolunk, hol tipikus, hogy egy kenguruval találkozzunk, a könyvtárat bízvást a legutolsók között… Tovább »

Hohó! – gondoltam rögtön, amikor Szilvi, a VKP-sok szellemi vezére kisorolta a következő témát. Most végre megtudom, hogyan készül a híres-neves cicabatta! Mi a titka a puha tésztának, a lágy vaníliakrémnek, s hogyan csinálja Bernya, hogy a töltelék sosem folyik ki oldalt, és ég rá a tepsire. Saját buktakészítési próbálkozásaim jutottak eszembe, melyek mindig úgy… Tovább »

Cirmancs rokonairól már sokat megtudhattunk az előző részekből. Most következzen Cirmike. Szeretettel köszöntjük vele az édesanyákat, nagymamákat, dédnagymamákat! Cirmike sosem beszélt a rokonairól, s erre minden oka meg is volt. Egyszer aztán Bernya, amikor egy napfényes délelőtt. végezvén a patakparti ugrálással, betért hozzá egy kávéra és egy sajtos szendvicsre, Cirmikét sírva találta. A kávézóban épp… Tovább »