{Vigyázz! Kész! Posztolj!} – Fóbiák II.

– Van még valami – írt rám Bernya az nem sokkal ezelőtt. Először nem értettem, miről van szó.

– Tudod, a fóbiák…

– Ja, igen! Mesélj! Történt valami?

– Tudunk találkozni? – írta.

Te jó ég! Mi lelhette Bernyát? Persze azonnal beleegyeztem. A patakpartot javasolta. Elég izgatottnak tűnt, amikor megérkezett.

– Te ugye, pszichológusnak tanulsz? – kérdezte, mintha nem tudta volna. Tegnap legalább háromszor említettem neki a vizsgaidőszakot.

– Igen. Miről van szó? – megsejtettem, hogy ez sok a kertelés valami komolyabb dolgot takar.

– Olvasom a Micimackót. Robi adta kölcsön, a lángosos eset után.

– Ühüm. És, tetszik?

– Igen, nagyon – felelte kedvenc kengurum – Csak…

– Mi az?

– Tudod, van az a rész, amikor Micimackó vendégségbe megy Nyuszihoz. Tudod?

– Igen.

Bernya hallgatott.

-És? – kérdeztem. Közben gondolatban lapozgattam a Micimackót. Mitől félhet vajon Bernya a Nyuszis részben?

– És Micimackóval történik valami, amitől megnő, és beszorul egy hétre Nyuszi odújába.

– Ühüm.

– És mióta olvastam, ettől félek.

– Pontosan mitől?

– Hogy esetleg beszorulhatok valahova. Ez olyan bezártságtól való félelem lehet. Hogy is hívjátok ezt, ti pszichológusok? Egyszer már olvastam róla. A liftbe sem mernek beszállni, akiknek ez a fóbiájuk van.

– Klausztrofóbia – magyaráztam – Nem mersz beszállni a liftbe? Mióta?

– Nem, nem. Oda be merek. De mégis, attól félek, hogy egyszer csak beszorulok valahova. Mondjuk vendégségben. És ott kell maradnom egy hétig, étlen-szomjan. A medve egy hétig nem kapott enni! És Nyuszi törülközőtartónak használta a lábát, és kénytelen volt a hátsó kijáraton közlekedni! Ez elég szörnyű, nem?

– De – feleltem én, és elgondolkoztam egy pillanatra. Talán többre is, mert Bernya szólalt meg:

– Mit lehet tenni?

– Tudod, Bernya, én azt hiszem, te nem vagy klausztrofóbiás.

– Ez megnyugtató, köszönöm – kezdett hálálkodni, de én folytattam:

– Úgy látom, te attól félsz, hogy egyszer túl sokat találsz enni, és ezért szorulsz be valahova.

Bernya nem reagált.

(Bernya rémálma. Kép innen.)

– De ezen könnyű segíteni – biztattam – soha többé ne egyél három lángost egymás után!

– Az biztos! – jelentette ki határozottan – Azt a délutánt sosem felejtem el!

– Szerintem Robi se! – válaszoltam én. Örültem, hogy Bernya már nincs annyira elszontyolodva. És annak még jobban, hogy nincs semmi komoly gondja.

– Tudod – mondta végül – azért ez borzasztó lehet! Egy hétig egy nyúlüreg bejáratába szorulva! Brr! Nem is tudom, Micimackó végül hogy dolgozta fel ezt az egészet. Gondolod, hogy felkeresett egy pszichológust?

– Nem hiszem – feleltem én – Szerencsére a mesék hőseinek nincs szükségük pszichológusra!

Bernya hálásan ölelt meg, és könyvét a hóna alá csapva elugrált a szeles áprilisi estében.